Reflexológia
A reflexológia a talpon, lábfejen, kézen, arcon, fülön található reflexpontokat stimulálja az ember fizikai, érzelmi és energetikai egyensúlyának megteremtése érdekében.
Jótékony hatása:
– csökkenti a stresszt, a feszültséget, a depressziót és a szorongást
– mély relaxációt eredményez
– erősíti az immunrendszert
– stimulálja a test energiarendszerét
– elősegíti az optimális egészséget és jólétet
– ösztönzi a vér- és nyirokáramlást
– megtisztít a méreganyagoktól
– elősegíti az egészséges bélmozgást
– enyhíti a fájdalmat
– elősegíti a gyógyulást műtétek után
– ösztönzi a szervezet veleszületett öngyógyító mechanizmusát
A reflexológia segíthet a következőkben:
- – migrén, fejfájás
-változókor– álmatlanság
– meddőség
– szülés utáni depresszió
– hát-, váll- és nyakfájás
– hangulatváltozások
– hormonális egyensúlyhiány
-
– emésztési zavarok (székrekedés, irritábilis bél szindróma)
– légzési panaszok (asztma, orrmelléküreg-gyulladás)
A reflexológia segíti a szervezet szervrendszereinek kölcsönös együttműködését.
Harmóniát, összhangot teremt, és ezáltal a jó közérzet és az optimális egészség érzését hozza létre. Az emberi test minden szerve, szervrendszere tükröződik bizonyos testrészeken. Reflex pontnak, reflex zónának nevezzük azokat a pontokat, amelyek a test egy-egy területéhez kapcsolódnak.
Több ezer idegvégződés található a talpon ezért a lábon végzett reflexológia tekinthető szerintem a leghatékonyabbnak.
A reflexológus a kezével a talp reflexzónáira gyakorolt nyomással képes megtalálni a reflexpontokban vagy zónákban található elakadásokat, energia blokkokat, amelyeket kezeléssel korrigálni lehet, ezáltal helyreállítva a test természetes gyógyító energiáinak áramlását, segítve az optimális egészségi állapot helyreállítását. A reflexológiai kezelés biztonságos, nem invazív komplementer terápia.
Click to scroll
Nyiroködéma kezelése reflexológiával
A reflexológia eredete
Bár a reflexológia művészete az ókori Egyiptomra, Indiára és Kínára nyúlik vissza, ez a terápia csak akkor jelent meg nyugaton, amikor Dr. William Fitzgerald kifejlesztette a “zónaterápiát”. Úgy vélte, hogy a talpon és a kézenlévő reflexzónák kapcsolatban állnak a test más területeivel és szerveivel, amelyek ugyanabban a zónában helyezkednek el. Az 1930-as években Eunice Ingham továbbfejlesztette ezt a zónaterápiás módszert, ami reflexológia néven vált ismertté.